Professzionális angol állásinterjú felkészítés
Felnőttekkel foglalkozom,
s megfigyelhettem, hogy milyen fontos dolog életünkben a beszéd. Hogy amíg minden rendben van, addig nem is gondolunk rá, hogy milyen kínzó, mikor a megszokott saját hang helyett fátyolos, erőtlen a megszólalás, sőt fárasztó is. Milyen kellemetlen vezető beosztásban lévő embernek megszólalni beosztottjai előtt, miközben kínosnak érzi a pöszeségét.
A megszokott, szépen szóló hang változását én is átéltem már. Középiskolás koromban magánének szakos voltam a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában. Ekkor voltak időszakok, mikor nagyon szuperül énekeltem, és volt, hogy gondjaim akadtak. Ilyenkor nagyon tudatosan és türelmesen kellett foglalkozni a hangommal, hogy újra csilloghasson, villoghasson. Sőt, már itt megtapasztalhattam, hogy érzelmeink milyen nagy hatással vannak egész testünk működésére, így a hangadásra is.
Középiskola után magyar szakon tanultam tovább az ELTE-n, Budapesten. Itt a nyelvészet tetszett igazán, különösen a fonetika, a pszicholingvisztika, szociolingvisztika izgatott. Nagyon élveztem a kutakodást az emberi nyelvben, imádtam statisztikákat készíteni és megtudni a saját utánajárásom eredményét, például, hogy valóban a férfiak egyszerűbben nevezik-e meg a színeket, vagy hogy az agyfélteke dominancia hogy viszonyul a nyelvi fejlettséghez, kíváncsi voltam, és lelkes, de aztán
egy nap felkeltem, és arra gondoltam, hogy ezt hasznosítani akarom, emberekkel szeretnék foglalkozni, és a tudásommal segíteni.
Ráadásul a korábban már dédelgetett vágyam került előtérbe: embereknek segítek, hogy a hangjukat, beszédüket minél inkább uralni tudják.
Elhatároztam: logopédusnak állok
Ezután a szilárd elhatározás után utánajártam, hol tanulhatnék olyat, hogy felnőtt embereknek segítsek, ha berekednek, vagy ez meg az történik a hangjukkal.
Ekkor tudtam meg, hogy ezzel a logopédus foglalkozik. El is kezdtem a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolát, ahol logopédus tanár és -terapeutaként végeztem 2007-ben. Közben 2006-ban a magyar szakon is lediplomáztam, és Pécsre költöztem újdonsült férjemmel.
Nagy szerencsém volt, mert a megfelelő helyre, a Pécsi Fül-Orr-Gégészeti, Fej- és Nyaksebészeti Klinikára kerülhettem és pont azt csinálhattam, amire már a főiskola elkezdésekor készültem.
Rengeteg klienssel találkoztam több mint 10 év alatt. Legtöbben közülük diszfóniával küzdöttek, nagyon sokan hangszalagbénulással, oktattam nyelőcsőbeszédet, megtanítottam különböző hangprotézisek használatát, de volt diszartriás és afáziás, dadogó, hadaró, és felnőtt pösze tanítványom is.
Sőt segítettem hangszeres növendékeknek is, akiknek a nyelv- és ajakmozgásuk igazításával lett jobb a hangszeres játékuk; ez igazán izgalmas kihívás volt.
Ez időben beszédtechnikát is tanítottam: egyrészt a Művészeti Gimnáziumban, ahol dráma tagozatos növendékeknek tartottam egyéni és csoportos órákat, valamint a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán óraadóként tanítok beszédtechnikát. Így olyan profi nyelvhasználóknak is adok segítséget, amelyeknek a megszólalása minél tökéletesebb kell, hogy legyen.
Tehát változatos beszédű, beszédproblémákkal küzdő felnőttel találkoztam már, s sokuk a foglalkozások hatására nagyszerű változásokat eszközölt a beszédében. Bennük közös a tudatosság, motiváció és figyelem, amely a felnőttségükből adódik, és ami engem mindig lenyűgöz.
Nemrég elindítottam vállalkozásomat, hogy felnőtteknek segíthessek abban, hogy beszédükkel magabiztosabbá válhassanak. Azt gondolom, tudásom és tapasztalatom alapján ebben a különleges élethelyzetben segíteni tudok, hogy a beszéd, a hang ne akadály, hanem segítő társ lehessen a mindennapokban.
Tisztelem tanítványaimat, klienseimet, és rajongok azért, aki tudatosan éli meg a beszédét, testének a működését a beszéde kapcsán. Ebben segítek, hogy a lelkesedéshez anyagot és iránymutatást adjak a legjobb tudásommal.