Ha pajzsmirigyműtét után vagy valami más okból lebénul az egyik hangszalag, az sokszor nagy meglepetésként éri az embert. Mivel az ember általában nem gondolkodik a hangszalagjáról a mindennapokban, ismeretlen és érthetetlen lehet elsőre, mi is történt a gégében pontosan. Hogy tisztább legyen a kép, megmutatom, hogy mi a helyzet ilyenkor. Rántsuk le a leplet a hangszalagbénulásról!
A hangszalagbénulás leggyakrabban pajzsmirigy műtéteket követően jelentkezik
A hangszalagbénulás leggyakrabban pajzsmirigy műtéteket követően jelentkezik. Előfordulhat vírusfertőzés után is, vagy más műtétet követően is, ahol a nyak tövénél esetleg lejjebb matatnak valamit.
Egyoldali és kétoldali hangszalagbénulás
Két hangszalagunk van. Ha mind a két hangszalag lebénul, akkor az gyorsan észrevehető, és azon gyorsan segítenek is, mert ilyenkor nagyon nehezen kap az ember levegőt.
Viszont gyakoribb, amikor „csak” az egyik, akkor sokan számolnak be róla, hogy rögtön nem is rögtön derül ki, csak később, mikor fátyolos, gyenge a hang, nehéz beszélni, jól nyelni, esetleg még levegőt venni is.
Hogy néz az ki, ha egyoldali recurrens paresisünk van?
Az alábbi szuper saját készítésű ábrán bemutatom, mit is csinál ilyenkor a hangszalag, miért fátyolos a hang, miért kap az ember nehezebben levegőt, pláne, ha felfelé megy épp a lépcsőn.
A négy valami itt a hangszalag felülről nézve a gégében igencsak sematikusan ábrázolva. A lap teteje felé néz az orra épp az ábrázolt hangszalag tulajdonosának.
A hangszalagok a fehérek. Az életben is fehérek általában és szépen csillognak (szerintem). A két hangszalagot izmok mozgatják. Legfőbb mozgásuk az, hogy egymástól eltávolodjanak a hátsó részükön, ilyenkor beláthatunk a légcsőbe, ez szürke színű a képen, ezt hívják hangrésnek is, ha két hangszalag közötti részt tekintjük.
A felső sorban az átlagos hangszalag képe látszik. Légzéskor jó nagy rész szürke, szépen kap levegőt a delikvens. Mikor pedig hangot ad, akkor szép a hangja, ha teljesen összezár a két hangszalag és rezegnek egész hosszukon.
Tehát a két fontos dolog itt, ami számít: a hangadás, és a légzés.
Tehát ahhoz, hogy szép, tiszta legyen a hangunk az kell, hogy a hangszalagok szépen összezárjanak, amikor mondani akarunk valamit. Ahhoz, hogy jól kapjunk levegőt az kell, hogy a hangszalagok eltávolodjanak egymástól, hogy utat engedjenek a levegőnek.
Az alsó sorban egy bal oldali hangszalagbénulást mutatok.
A nem mozgó hangszalag valahol megáll az útban
Az, hogy az egyik hangszalag lebénul, az azt jelenti, hogy nem mozog, de ez még semmi, hanem még azt is, hogy valahol van, és onnan nem mozdul. Általában a nem mozgó hangszalag valahol ott áll meg, a kint és a bent között, paramedián állásban, úgy hívják.
A bal oldali rajzon az látszik, hogy a „belógó” hangszalag miatt a levegő kisebb helyen tud áramolni, mint eddig, a felette lévő ábrán. Ez okozza azt, hogy terhelésre az ember nehezebben és hangosabban kap levegőt (mert a hangszalag ott „megszólal” az útban).
A hangadás közben pedig éppen hogy ahhoz képest, hogy egészen középre ment, nem megy oda, marad egy kis rés, amin a levegő elszökik. Emiatt fárasztóbb a beszéd, mert több levegőt igényel ugyanakkora egység elmondása. És emiatt fátyolos, gyenge is a hang, nem olyan csengő mint korábban, mert nem tud a teljes hosszán szépen rezegni a hangszalag.
Olyan is van, hogy bent áll meg, közép felé, akkor jó a hang, a levegő meg rosszabb, és kint, a széle felé, így akkor logikusan nézve jó a levegő, és a hang rosszabb.
Ez még nem minden, a következő bejegyzésekben reményteli dolgokat olvashat, érdemes megnézni. Azt javaslom, hogy kattintson ide és kattintson ide.